... amit letagadhatok?!

... Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, minden megváltozik. Most sokan azt mondják, "Ez baromság!", pedig de, sok minden változik...

... kis magyar valóságunkban!

Bár Mark Twain klasszikus, történelmi alapokon nyugvó regénye London szegénynegyedében játszódik a XVI. században, mégis ez jutott eszembe a mai nap, miközben a Klinikák metrómegálló mellett egy kis utcában leparkoltam és várakoztam...

"A selfie önfotó, vagyis a fényképet szerzője önmagáról készíti. Ebből következik, hogy a selfie szerzőjének a kép publikálásához nem kell engedélyt kérnie. A brit Oxford szótár szerkesztőbizottsága 2013-ban a selfie-t választotta az év szavának."

... és jókedv?

"... Óóóóó. Hát ki jelentkezett be? Na ki??? Igen Ő, akit éppen előző soraimban említettem meg és akivel olyan rég beszélgettem, hogy azt hittem már azt se tudja ki vagyok. Talán megérezte, hogy gondolatban éppen lemondtam róla...

..., de olykor jó azt hinni.

"... Miután teljesen átértékeltem a hét elején történteket és letisztáztam magamban, rájöttem, hogy igazán szerencsésnek mondhatom magamat.

...alatta, a felszín alatt?

"... Futottam. Hova? Minek? Miért? Mert nem akartam gondolkodni semmin.

Futás közben többször a sírás határán voltam, de nem, nem adom meg ezt a kegyet senkinek, hogy sírni lásson! Erős vagyok! Kibírom! Már csak egy kilométer!

...és megnyitottam ezt a Blogot.

Miért? Hmm. Jó kérdés. Igazándiból már többször nekikezdtem volna egy Blognak, de mindig lebeszéltem magamat róla. Minek? Kinek? Mi haszna van? Ugyan ki olvasná, ki lenne rá kiváncsi? Sok, sok kérdés...