... az őrület határán!
"... Utálom ezt a szót: SZINGLI. Mint valami bélyeget, úgy sütik rá az emberek ezt a szót az olykor önszántukból, olykor más okból kifolyólag egyedülálló nőkre.
Végre elmentünk a héten a legjobb barátnőmmel, Valérie-vel egy kicsit lazítani. Mindketten sokat dolgozunk és mindketten nagyon sok mindent tudhatunk a hátuk mögött. Állandó stressz, munka, a magánéletre már alig-alig marad időnk. Nem véletlen ha mindketten szinglik vagyunk.
Az esti kiruccanásunk egy szórakozóhelyen kezdődött . Nem vagyok hozzá szokva az italhoz, úgyhogy a kis adag erős amivel indítottam és a finoman, alig érezhetően gyöngyöző bortól hamar ellazultam. A táncteret birtokba vettük, nem zavartattuk magunkat és csak a zenére figyeltünk. Nem tudok táncolni, de úgy éreztem nem is kell. Megy ez magától! :D
Egy fiatal srác csatlakozott hozzánk. Kedves, intelligens, nem az a bunkó beszólogatós fajta. Táncoltunk, élveztük, kacérkodtunk egymással. Kibújt belőlem a kisördög és nem bírtam magammal. Egyre többet engedve meg magunknak, mit sem törődve a külvilággal, csak a percet élveztük. A tánctéren lassancskán egész kis kört formáltunk magunknak. Éreztem a pillantásokat amik végigmértek a tánctér széléről. Philippe jó táncosnak bizonyult. Felemelt, magához húzott, ölbe kapott, aztán vadul csókolóztunk. Nevettünk, táncoltunk, beszélgettünk, majd pár óra is eltelt így, mikor úgy döntöttünk jobb ha máshol folytatjuk... mindketten szabadok lévén, életembe először de felvittem magamhoz egy gyakorlatilag vadidegent...
Élveztem minden percét együttlétünknek. Philippe igazán figyelmes és odaadó szeretőnek bizonyult. Órákig szeretkeztünk, öleltük egymást, élveztük a testünk minden egyes rezdülését. Az angyal és az ördög egymásé lett erre a pár órára...
Reggel kábultan, fejfájással és hányingerrel küszködve ébredtem. Philippe ébredéskor végigcsókolta a testemet, finoman végigsimította, felkelt, felöltözött majd elment.
Így józanul sem bántam meg, hogy így történt. Persze, ha lenne EGY férfi aki minden reggel mellettem ébredne, ugyanígy kívánna mint Philippe, ugyanígy szórakoznánk, minden pillantásával felfalna, és mérhetetlen szeret tükröződne a szemében irántam, akkor valószínűleg most gyűlölném magam. De nincs.
Drága Céleste, vajon lesz melletted valaha ilyen férfi? ... "
