... give me a hug! Csókolj és ölelj meg!

... Cel szereti az emberek arcát nézni, a tekintetüket fürkészni. Keresi a mosolyt, a kedvesség apró jeleit az arcokon. Az emberek jó része mogorván, gondolataikba zárkózva sétál az utcán vagy ül az autójában. Cel nem ilyen.

Újabban képes egy jó zenére "táncra perdülni" az autóban, mosolyogni, kedvesen visszapillantani az emberekre és nézi mit reagálnak rá. Jobbára nem értik... "Ennek meg mi baja lehet?!" - gondolják magukban és gyorsan félrepillantanak. De Celt ez egyáltalán nem érdekli. Ő mosolyogni akar. És ami csodálatos, hogy már tud is.

---

Cel és Luc késő délutáni találkozása mindent elsöprő érzelmeket váltott ki mindkettőjükből. Ugyanaz a szenvedély jellemezte szeretkezésüket mint régen. Cel vágyott Luc minden egyes érintésére, minden egyes csókjára. És Luc tudta ezt, tudta és ugyanúgy vágyott arra, hogy Celt a mennyekbe repítse újra és újra és végül a karjai között essen szét... ugyanúgy mint régen. Cel boldog volt, mert az a férfi tartotta Őt a karjaiba aki eddig a legjobban tisztelte minden eddigi kapcsolata közül.

Amikor szakítottak, Celnek igazándiból fájt s bár Ő mondta ki a kapcsolat végét, mert azt érezte csak sérülhet benne, mégis szenvedett. De mára már átértékelte Luccel való akkori kapcsolatát. Rájött, hogy túl sokat akart attól a férfitól aki soha nem lehet az Ővé. És ezt el kell fogadnia, elfogadta. 

De a mostani szeretkezésük, ami olyan csodálatos volt, azt is megértette Cellel, hogy szüksége van Lucre. Szüksége van rá, hogy néha egy olyan férfi ölelje át akiben maximálisan megbízik és aki nem akarja leláncolni, aki szabadon hagyja lélegezni és végigvinni terveit. Szüksége van Lucre. Feleslegesen bonyolódik újabb kapcsolatba egy vadidegennel, akiről semmit sem tud, aki csak használja, és aminek a végén Cel számára csak a sírás és az összetört lelke marad ami után megint mindent újra kell kezdenie felépíteni magában...

Luc lezuhanyozott, felöltözött és megölelte a lányt. Cel a lepedőbe csavarta vékony kis testét és kikísérte az előszobáig a férfit, majd az előszoba falának támaszkodva figyelte ahogy Luc bebújik elegánsnak cseppet sem mondható szürke Converse tornacipőjébe. Luc rámosolygott Celre és még utoljára egymás szemébe néztek. Megcsókolta Celt és elment.

---

Cel másnap megírta Lucnek, hogy ha úgy gondolja bármikor eljöhet hozzá. De ha azt gondolja ez problémát okoz a számára akkor sincs semmi harag közöttük, hiszen Celnek el kell fogadni a Luc másik életét. Azt az életet amiben olyan boldog...

Hogy miért vágyik mégis Celre? Azt csakis Luc tudja... Talán csak a szex, talán az izgalom, talán az a szépség amit Cel nyújt számára, talán az a pár óra önfeledt játék, nevetés amit Cel társasága nyújt számára, talán ...

Minden egyes kapcsolatnak megvannak a maga fekete és fehér fejezetei. A fejezeteket mi írjuk. csak rajtunk múlik mikor fekete és mikor fehér. De soha ne akard, hogy szürke legyen! Legyen hófehér, legyen néha démoni fekete és vörös, de soha ne hagyd, hogy szürke legyen!