... tündöklő lakás, celebek és egyéb nyalánkságok?

A sors néha érdekes játékot űz velünk. Időnként megmutatja  a múltunk egy kedves darabját előttünk, majd hirtelen visszarángat a valóságba.

... Céleste nagyon várta már a találkozást Luciennel. Picit repdesett a szíve, hogy vajon milyen lesz újra látni ezt a régi barátot. Aki több volt mint barát... Az a szenvedélyes testiség ami végigkísérte rövid ideig tartó kapcsolatukat, meghatározó volt Céleste életében. Bár úgy indultak neki, hogy ez nem lesz más mint szex, szenvedély, de Céleste egyre jobban belemerült a kapcsolatba, mígnem rájött, hogy ez már inkább szenvedést jelent a számára. Úgy döntött szakít Luciennel. Most mégis, majdnem egy év elteltével újra várja, hogy láthassa azt a férfit aki a leginkább érett volt hozzá, akitől megkapta mindazt a figyelmet amit eddig senkitől.

---

Nehezen telt a nap. Cel (ejtsd: Szel; ahogy barátai hívták) már le is mondott arról, hogy találkoznak ma, de aztán megcsörrent  a telefon. Durcás hangon szólt bele, titkon éreztetve a férfival, hogy nemhogy közös ebédre, de találkozásra se igazán számítson. Már elmúlt három óra és még nem is ebédelt! Fáradt és csüggedt volt... Megbeszélték, hogy majd hívja Luc (ejtsd: Lük) ha végzett a munkájával és megbeszélik hol találkozzanak. Céleste már nem akart sehova menni, csak haza, így ott találkoztak.

Amikor Luc csengetett, Cel ajtót nyitott és ugyanaz a kicsit mackós járású férfi és ugyanaz a mosolygós arc fogadta aki hónapokkal ezelőtt minden találkozásnál. Órákat beszélgettek a kanapén ücsörögve, nevettek, kacagtak, élcelődtek, sztorizgattak. Minden téma, minden információ ami régen elhangzott közöttük, olyan volt mintha épp csak tegnap beszéltek volna róla. Furcsa volt ez a közvetlenség és folytatás. Furcsa, de jó, ami bizsergetően hatott mindkettőjükre. Beszélgetés közben Luc és Cel is apró érintéseket tett a másik felé. Mintha csak megízlelték volna milyen volt amikor még együtt voltak. Luc végül finoman megsimogatta Cel combját, majd egyre feljebb haladt, míg végül a szoknya szélénél megállt és közel hajolt Celhez. Megcsókolta. Cel visszacsókolt. Percek teltek el így. Simogatták egymást és ugyanaz a vágy fogta el mindkettőjüket, mint annak idején minden egyes találkozáskor. Cel Luc ölébe ült, szoknyája felcsúszott a derekára és csak csókolta, ölelte a férfit. Finoman körözve csipőjével megőrjítette a férfit, akinek merev férfiassága egyre jobban feszült. Cel vágyott Lucre. Vágyott rá, hogy érezze, hogy megérintse, hogy szorosan magához ölelje, de Lucnek lassan mennie kellett ezért leállította Celt, és magát is. Nem akarta, hogy vadul egymásnak essenek és evvel pecsételjék meg új kapcsolatukat. Szeretkezni akart Célestevel. Szeretkezni, úgy mint régen. És bár nehezére esett most Célestet így itt hagyni... mégis jobb volt ez így. Megbeszélték, hogy másnap, ha idejük engedi, találkoznak.

---

Cel másnap rengeteget dolgozott, s egy csodaszép szecessziós épületben találta magát délben. Olyat amit már rég nem látott. Mint egy álom, mint egy csodás mese. A kilátás, az ablakok, az ajtók keretei, a lépcsőház kovácsoltvas korlátai, a bőrkanapé, a napfény ami beszűrődött az ablakokon, ... Egy mesés álomnak tűnt. Cel meg is jegyezte magában, hogy erre neki sose lesz pénze, de titokban eljátszott a gondolattal, hogy avval a szürke, csodaszép sportkocsival - ami mellett leparkolt - érkezik haza, ebbe a csodaszép otthonba, ami hófehér falaival, mesés ablakaival és dunai panorámájával egy cseppnyi luxust kölcsönöz életébe. Aztán az üzletet elintézvén indult egy másik tárgyalásra. A kapun egy híres celeb lépett be. Eleinte meg sem ismerte ki volt az, majd rájött. Egy felkapott díva volt, aki a való életben ugyanolyan szürke kisegér mint bármelyikünk, semmivel sem több avagy kevesebb mint mi átlagemberek.

A tárgyalás igazán jól sikerült és bár még aznap Cel nem ebédelt, de hazaérve ledobva a cipőjét, végigterült az ágyon és lecsukta a szemét... Gondolataiban eljátszott vele, milyen lenne Lucel újra szeretkezni, magához ölelni, magába fogadni és csak csókolni...

Aztán megcsörrent a telefon. Luc hívta. Hallotta a hangját, és bár egy szál tenyérnyi fekete fehérneműben és szürke tréningfelsőben volt, újra melege kezdett lenni ahogy beszélgetni kezdtek.. De Luc ma nem tud eljönni... Cel kicsit csalódott volt, mert bízott benne, hogy meglátogatja újra a férfi és végre igazán magához ölelheti, de végül is nem számít...  Ha látni akarja újra, eljön. Ha nem, Celnek van már dolga, van célja, van egy ÚJ ÉLETE, van mit ápolnia, van miért tennie! Magáért! Tartozik ennyivel, MAGÁNAK! Csakis kizárólag magának...

Cel sokat fejlődött az utóbbi időben evvel kapcsolatban is. Már nem mások érdekeit tartja szem előtt elsődlegesen, hanem magát. A saját boldogságát. Ehhez nem kell az életébe olyan aki megbánthatja, nem kell olyan aki kihasználja. Csak azok akik igazán mellette állnak. Akkor is amikor rossz kedve van, és akkor is amikor boldog...

Egy csók, egy érintés visszahozhatja a múlt egy darabkáját és elhozhat valami egészen újat is... Nem kell felállítani szabályokat, nem kellenek elvárások, nem kellenek korlátok, csak a szabadság...

Egy kép, egy benyomás pedig olyan illúziókat válthat ki ami a lelket kicsit felrázza, kicsit mesébe érezheti magát az ember és ez néha kell...

Ne félj álmodozni és ne félj megvalósítani az álmokat!